Ami jelen kötet írásait egymáshoz láncolja, az a szerelem, illetve annak lehetőségei. Dosztojevszkij nemcsak feltárta a lélek sötét alagútrendszerét, de le is mert ereszkedni a mélyeibe. A Fehér éjszakák a beteljesületlen vágyakozást ábrázolja, monomániás, szinte az őrületig túlhabzó szövegfolyamban. Az orosz romantika zabolátlan szentimentalizmusa teljes pompájában mutatkozik meg ebben az írásban. A szelíd teremtés egy házasság anatómiája – és egyben patológiája is. Emberi játszmák, hatalmi törekvések, változó erőviszonyok, gyanakvás: Dosztojevszkij megmutatja ebben az örvényszerű műben, mitől és hogyan mérgeződnek meg legszemélyesebb kapcsolataink. Az Örök férj már a lemondás műve – a jövő jóslata egy múltbeli szerelem hamujából. Feszes, sodró, helyenként krimi-atmoszférájú elbeszélés, amelyben életre kelnek a letűnt idők kísértetei: nők és megcsalt férjek, szeretők és eltitkolt utódok kavarognak egy világvégi haláltáncban.